Henri Viscanti: A meghallgatott imádság

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: Nem. Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt felelte: Nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatások mellékterméke. Nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem. Azt mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.

Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem. A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges és szép legyen a gyümölcs.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem. Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni…

Kértem erőt…És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet…És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot…És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.

Kértem, adjon szeretetet…És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmeket…És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, amit akartam, és megkaptam mindent, amire szükségem volt. És imáim meghallgatásra leltek.


Comments are closed.