Esti himnusz

Esti himnusz

Esti himnusz

Immár a nap leáldozott,
Teremtőnk, kérünk tégedet:
Légy kegyes és maradj velünk,
Őrizzed, óvjad népedet.

Álmodjék rólad a szívünk,
Álmunkban is te légy velünk,
Téged dicsérjen énekünk,
Midőn új napra ébredünk!

Adj nékünk üdvözs életet,
Szítsd fel a szív fáradt tüzét,
A ránk törő rút éjhomályt
Világosságod rontsa szét.

Kérünk, mindenható Atyánk,
Úr Jézus Krisztus érdemén,
Ki Szentlélekkel és veled
Uralkodik, s örökkön él. Ámen.


Reggeli himnusz

Reggeli himnusz

Reggeli himnusz

Már kél a fénynek csillaga,
Esengve kérjük az Urat
Járjon ma mindenütt velünk,
Ne rontsa ártás életünk.

Nyelvünket fogja fékre ma:
Ne szóljon rút perek szava.
Szemünket védőn óvja meg:
A hívságot ne lássa meg.

Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség,
A testnek dölyfét törje meg
Étel, s italban ősi fék.

Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke
Legyen az Úr dicsérete.

Dicsérjük az örök Atyát,
Dicsérjük egyszülött Fiát
S a lelket, a Vigasztalót,
Most és örök időkön át! Ámen.


Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben

Assisi Szent Ferenc: Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben

Nagy jó Úristen

Nagy jó Úristen

Nagy, jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben,
Bércen innen, s túl igazak ajka hirdessen,
Testvérünk, a Nap nevedet zengje szárnyalva, nagy fennen!

Áldjon fenn a Hold, halovány arcú húgocskánk,
S ahány csillag gyúl, csupa hunyorgó mécsesláng,
Derű és ború, amiket bölcsen szétosztva küldesz ránk.

Áldjon szende Víz, patyolattiszta testvérkénk,
Délceg Tűz bátyánk, bevilágítva föld mélyét,
Szülőföldnénénk, elibénk tárva garmada bőségét.

Áldjon a szelíd, aki megenged társának,
Balsors üldözvén, s ha a kór gyötri, hálát ad,
Ékes koronát jutalomképpen kész hite méltán kap.

Áldjon a halál, kapukat táró hű nénénk,
Tőle bűnös fél; Úr követői, mért félnénk?
Szívvel-szóval mind, Irgalom Atyja, jó voltod dícsérjék! Ámen.


Uram, tégy engem a te békéd eszközévé

Assisi Szent Ferenc: Uram, tégy engem a te békéd eszközévé

Assisi Szent Ferenc

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,
Ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétely, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol árnyék, oda fényt,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
Minthogy vigaszra várjak,
Inkább én törekedjem megértésre,
Mint hogy megértést óhajtsak,
Inkább én szeressek,
Minthogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat feledve – találjuk meg magunkat;
Ha megbocsátunk – akkor nyerünk bocsánatot;
És ha meghalunk – azzal ébredünk az örök életre. Ámen.