Ó Istenünk, minden szent kívánságnak,
minden jótanácsnak és minden jócselekedetnek forrása;
add meg nekünk, szolgáidnak, azt a békét,
melyet a világ nem adhat;
hogy szívünk mindenkor kész legyen
szent parancsaid teljesítésére és engedd,
hogy szent segítségeddel ellenségeink
támadásától megkímélve, életünk napjait
mindenkor nyugodt békében tölthessük,
a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen.
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,
Ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétely, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol árnyék, oda fényt,
Ahol szomorúság, oda örömet.
Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
Minthogy vigaszra várjak,
Inkább én törekedjem megértésre,
Mint hogy megértést óhajtsak,
Inkább én szeressek,
Minthogy szeretetet igényeljek.
Mert önmagunkat feledve – találjuk meg magunkat;
Ha megbocsátunk – akkor nyerünk bocsánatot;
És ha meghalunk – azzal ébredünk az örök életre. Ámen.
„A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik. A békesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség. A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket. A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta az Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban. Óvakodjunk bizonyos szemrehányásokkal és lelkiismeret-furdalásokkal szemben, ezek leggyakrabban az ellenségtől jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket. Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatosabbá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek. De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek; űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.”
Szent Pio atya