Könyörgés esőért

Nincsen, aki megsegítsen,
Nincsen, aki szánjon minket;
Hozzád térünk hát, nagy Isten!
Ha te nem, – más nem segíthet.
Száraz a rét, szomjas a föld,
Ha ez így lesz, elveszünk;
Minden ember gyászruhát ölt.
Isten, adj esőt nekünk!

Az igaz, hogy méltán büntetsz,
Mert mindnyájan sértünk, bántunk;
De ha minket már el is vetsz,
S irgalmas nem lész irántunk:
Szánd meg a kis csecsemőket,
Kik, ha nem lesz kenyerünk,
Sírva nézik a felhőket.
Isten, adj esőt nekünk!

Esőt várnak a vetések,
Harmatért esd a mezőség;
Nincs virága a kis méhnek,
Fölégette azt a hőség;
Nincs patakja a madárnak;
Éhen-szomjan elveszünk;
Ember, állat esőt várnak.
Isten, adj esőt nekünk!

Csak úgy áztasd meg a földet,
Mint a könnytől ázik arcunk;
A kenyérből ne adj többet,
Csak hogy élvén, árvát tartsunk.
A koldusok, a szegények
Sírnak hozzád mivelünk:
Oh, ne tégy ki a veszélynek!
Isten, adj esőt nekünk!

Ámen

(népének)