Könyörgés esőért

Nincsen, aki megsegítsen,
Nincsen, aki szánjon minket;
Hozzád térünk hát, nagy Isten!
Ha te nem, – más nem segíthet.
Száraz a rét, szomjas a föld,
Ha ez így lesz, elveszünk;
Minden ember gyászruhát ölt.
Isten, adj esőt nekünk!

Az igaz, hogy méltán büntetsz,
Mert mindnyájan sértünk, bántunk;
De ha minket már el is vetsz,
S irgalmas nem lész irántunk:
Szánd meg a kis csecsemőket,
Kik, ha nem lesz kenyerünk,
Sírva nézik a felhőket.
Isten, adj esőt nekünk!

Esőt várnak a vetések,
Harmatért esd a mezőség;
Nincs virága a kis méhnek,
Fölégette azt a hőség;
Nincs patakja a madárnak;
Éhen-szomjan elveszünk;
Ember, állat esőt várnak.
Isten, adj esőt nekünk!

Csak úgy áztasd meg a földet,
Mint a könnytől ázik arcunk;
A kenyérből ne adj többet,
Csak hogy élvén, árvát tartsunk.
A koldusok, a szegények
Sírnak hozzád mivelünk:
Oh, ne tégy ki a veszélynek!
Isten, adj esőt nekünk!

Ámen

(népének)


Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben

Assisi Szent Ferenc: Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben

Nagy jó Úristen

Nagy jó Úristen

Nagy, jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben,
Bércen innen, s túl igazak ajka hirdessen,
Testvérünk, a Nap nevedet zengje szárnyalva, nagy fennen!

Áldjon fenn a Hold, halovány arcú húgocskánk,
S ahány csillag gyúl, csupa hunyorgó mécsesláng,
Derű és ború, amiket bölcsen szétosztva küldesz ránk.

Áldjon szende Víz, patyolattiszta testvérkénk,
Délceg Tűz bátyánk, bevilágítva föld mélyét,
Szülőföldnénénk, elibénk tárva garmada bőségét.

Áldjon a szelíd, aki megenged társának,
Balsors üldözvén, s ha a kór gyötri, hálát ad,
Ékes koronát jutalomképpen kész hite méltán kap.

Áldjon a halál, kapukat táró hű nénénk,
Tőle bűnös fél; Úr követői, mért félnénk?
Szívvel-szóval mind, Irgalom Atyja, jó voltod dícsérjék! Ámen.